2010. február 18., csütörtök

Péczeli József: Béka, sőre



Egy meghízott sőrét, hogy látott egy béka,
Az irigység miatt dülledt az ágyéka.
Irígylem így szóla, szép teste állását:
Szeretném, ha bennem szemlélhetném mását.
Hogy azért nagysággal őtet felülmulja,
Régi ráncos bőrét mint tudja, felfújja.
Kérdi a társától: Vagyok-e már oly nagy?
Dehogy vagy, felel az, de száz résznyi sem vagy.
Ismét fújja magát minden erejéből,
Úgy hogy már szemei dülledtek fejéből.
Kérdi ismét: Pajtás! nagyobb vagyok-e már?
Dehogy vagy, mondja az, oh ostoba szamár!
Rajta ismét, bátor ereje fogy s eped
Addig fújja magát, hogy egyszer megreped...

Mit nevetsz oh ember, csak nevet cserélek,
De e kis mesében te rólad beszélek:
Minden kicsiny burger örömest gróf lenne,
Ritka nap mulik el, hogy bálba ne menne.
A szegény a bárót akarja követni,
Kölcsön kér s azután nem tud megfizetni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5