Wystan Hugh Auden: Felnövekedve már

Felnövekedve már, kísértenek még régi esték,
sétálunk szélnemjárt gyümölcsösben, ahol
kavicságyon patak rohan, távol a gleccserektől.

Jönnek havat hozó éjek, sikoltanak
hegyfok alól a holtak széljárt lakhelyükön,
mivel az Ősellenség túlságos könnyeden
faggatja a magános utakat.

Most, bárha nem kerültünk közelebb,
figyeljük boldogan a völgy világló farmjait,
s malom-fészer mellett, ahogy a hazatérők
lépése koppan.

Akad, kinek szabadulást hoz
a hajnal nesze, ám nem ezt a békét!
Madár se szállhat ellene, a beteljesülés maga
itt járni, akár szerelem, vagy türelem kisér.

/Ford.: Fodor András/