Kiss József: Nehéz órában

Nincs istenáldás a frigyünkön,
De arról mi nem tehetünk:
A véletlen - egy perc szeszélye
Szabja meg egész életünk.

Megesett szívem, lelkem rajtad,
Hogy láttalak bús-szenvedőn,
Tehetek róla, az irgalmat
Leküzdni hogy nem volt erőm?

Esengő, szelíd pillantásod
Megbontá álmom s eszemet:
Tehetsz te róla, hogy másképen
Tán pillantanod sem lehet?...

És egyre tart még az igézet,
De nyitja, ah, már nem titok:
Én istenem! mi lesz belőlünk,
ha e varázs majd tűnni fog!...