Farkas Imre: Édesanyám 1896.

Hogyha már-már erőm fogyni érzém
S bú fellege borult le reám,
Csillagsugár tört át felhős égen:
Egy gondolat adott erőt nékem,
Te voltál az édes jó anyám.

Kedves arcod, bánatos, szép szemed
Mindig én előttem lebegett.
Az volt lelkem, az volt szivem vágya,
Az volt szivem-lelkem forró vágya,
Kis lakunkban élhetni veled.

S jó az Isten, visszahozott hozzád,
Meghallgatta forró, hő imám.
Visszajöttem árnyas kis falunkba,
Visszajöttem csöndes kis lakunkba,
Visszatértem hozzád, jó anyám!

1930.

Amikor én e verset eldaloltam,
Még bizakodó, vidám gyerek voltam,
Úgy indultam az élet hajnalán,
De ma sem tudnám eldalolni szebben:
Mily jó, hogy most is együtt vagyunk ketten,
Én édes jó anyám!