Gondolat
szárnyán szállok oly gyakorta
mennybe, hogy magamnak úgy látszom egyre,
mint akinek fenn honol már a lelke,
és teste tépett fátylát odahagyta.
mennybe, hogy magamnak úgy látszom egyre,
mint akinek fenn honol már a lelke,
és teste tépett fátylát odahagyta.
Szivem
megreszket, édesség fagyasztja,
ha hallom őt, s arcom sápad beesve.
Mondja:”Barátom, becsüllek szeretve,
mert erkölcsöd s hajszíned más azóta.”
ha hallom őt, s arcom sápad beesve.
Mondja:”Barátom, becsüllek szeretve,
mert erkölcsöd s hajszíned más azóta.”
S Urához visz:
legörnyedek Elébe,
alázatosan kérve, engedtessék
kettőjük arcát látni, mennybe menni.
alázatosan kérve, engedtessék
kettőjük arcát látni, mennybe menni.
Felel: „Végzeted
öröktől kimérve!
ha még húsz-harminc évig késlekednék,
neked talán sok, pedig szinte semmi.”
ha még húsz-harminc évig késlekednék,
neked talán sok, pedig szinte semmi.”
/Ford.: Weöres
Sándor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése