2013. november 28., csütörtök

Petja Jordanova: Télapó

Télapó hegyormon állva
néz a vacogó világra.
Kiürült tenyér a rét,
csüggedt, ráncos arc az ég.

Levél-könnyeit kisírta,
fázósan borong a nyírfa,
dermedt ujjakként az ágak
egymásba kapaszkodnának.

Hogy ne fázzon a didergő
fonnyadt rét, ruhátlan erdő,
Télapó fehér subája
ráterül puhán a tájra.

/Ford.: Baka István/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5