Télapó hegyormon
állva
néz a vacogó világra.
Kiürült tenyér a rét,
csüggedt, ráncos arc az ég.
Levél-könnyeit kisírta,
fázósan borong a nyírfa,
dermedt ujjakként az ágak
egymásba kapaszkodnának.
Hogy ne fázzon a didergő
fonnyadt rét, ruhátlan erdő,
Télapó fehér subája
ráterül puhán a tájra.
/Ford.: Baka István/
néz a vacogó világra.
Kiürült tenyér a rét,
csüggedt, ráncos arc az ég.
Levél-könnyeit kisírta,
fázósan borong a nyírfa,
dermedt ujjakként az ágak
egymásba kapaszkodnának.
Hogy ne fázzon a didergő
fonnyadt rét, ruhátlan erdő,
Télapó fehér subája
ráterül puhán a tájra.
/Ford.: Baka István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése