Babits Mihály: Szökevény szerelem

 

Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e még?

 

Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem szerelem.
A szerelem meggyujtott,
meggyujtott és elfutott,
itthagyott,
itthagyott.

 

Mintha két szép fa ég
puszta környék közepén
és a lángjuk összecsap,
s most a két fa egy fa csak:
pirosak,
pirosak.

 

Nem is két fa, két olajkut
és a lángjuk összecsap -
mélyek, el nem alszanak.

 

A szerelem messze van már
és kacag,
és kacag.

 

Mit kell itt még szerelem,
kedvesem?

 

Úgy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem,
égve s égetve, kegyetlen

 

s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem.