Donászy Magda: Karácsony délután
Karácsony délután
Lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bújkál
minden gyermekarcon.
Végre sötétedik…
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.
Mikor szól a csengő.
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.
Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta…
Azért olyan kedves…
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára…Anyára…
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!
"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése