Fáradt nyugtomban rámlehel gyakorta
Égi Fuvallatom, bíztatva mostan,
hogy múlt és jelen bajom elsoroljam,
mit életében tán nem mertem volna.
Égi Fuvallatom, bíztatva mostan,
hogy múlt és jelen bajom elsoroljam,
mit életében tán nem mertem volna.
Ama szerelmes pillantástól fogva,
mely számos kínnak lőn forrása hajdan,
elmondom, mily nyomorult s boldog voltam,
mely számos kínnak lőn forrása hajdan,
elmondom, mily nyomorult s boldog voltam,
és hogy Ámor fölemésztett naponta.
Hallgat, arcára részvét színe lebben,
merőn tekint rám és sóhajtva, akkor
arcát felékesíti tiszta könnye:
merőn tekint rám és sóhajtva, akkor
arcát felékesíti tiszta könnye:
aztán fájdalomtól legyőzve lelkem
felsír, és máris önkínzó haragtól
riadva álma tűnik ébredezve.
felsír, és máris önkínzó haragtól
riadva álma tűnik ébredezve.
/Ford.: Weöres Sándor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése