Jankovich Ferenc: Áldomás

Pöntölei kocsonya,
karácsonyi káposzta,
úgy vigadtunk mellette,
majd fölrepült Pöntöle. -
Ajjajjaj! hajjajjaj!

Körülöttünk gyertyaszag,
hárman voltunk férfiak,
mint a háromkirályok -
papjai a pohárnak.
Ajjajjaj! hajjajjaj!

Az asztalon volt egy fa,
ott kártyáztunk alatta:
szagos kártya, ó dió,
csattogott a tökalsó. -
Ajjajjaj! hajjajjaj!

Veszekedtünk kórusban,
kibékültünk Jézusban, -
forró tea, gesztenye,
hideg éjféli mise -
Ajjajjaj! hajjajjaj!

Még az volt ám, barátom,
az igazi karácsony!
Apám meg én, ihajlá!
újra ettünk-ittunk rá.
Ajjajjaj! hajjajjaj!

Lefeküdtünk hajnalban,
fölébredtünk dél tájban,
szentölgette már jeges
orrunkat a húsleves.
Ajjajjaj! hajjajjaj!

Így tartottunk áldomást,
hogy a Jézus ránk talált,
esztendőig böjtöltünk:
karácsonykor csak ettünk. -
Ajjajjaj! hajjajjaj!