Kéray Elza: Szép karácsony napja

 

Vajon mit hoz a kis Jézuska?!

E kérdés tölté be az egész Emődy házat. A gyermekek türelmetlenül várták a kriszkindli eljövetelét. Ott ugráltak a tágas ebédlőben, hova a mama csukta be őket, míg majd a Jézus eljön. A Jolánka és Pista már nagyobbacska, de Gizi meg Irénke oly kicsi, hogy menten elgörbíti a száját, ha ráijesztenek: „Nem lesz a karácsonyfán göndör baba...”

Végre bejön a házi asszony, Emődynek rokona, magas szőke szép nő és mondja:

- No kedveseim eljött a Jézuska!

Ezzel magához veszi a kicsinyeket és megy velök a szalonba, hol örömmel veszik körül a díszes fát...

Az arcok felderülnek, öröm-mosoly ül a szülők arcán, - csak a rokon leány marad szomorú. Oda is szól Emődyné:

- Hát te Ervin nem örülsz szép karácsony napjának?

A leány nem titkolja el az ő rossz kedvét. Szomorúan rázza meg szép fejét.

- Nem, én nem örülök neki.

Emődyné hosszan néz a leány elborult arczára, aztán megfogja a kezét, maga mellé vonja a pamlagra.

- Ervinke – szólt nyájasan – ma este érkezik Tasziló bácsi Bénivel, mutass jó arcot.

Ervin megrázkódott,

- Ne erőltesd a – lehetetlent – suttogá.

- Akarom, - szólt a nő fellobbanva, -  hogy  h á z a m b a n  mindenki nekem engedelmeskedjen!

- Megkísérlem, - mondá Ervin mélázva.

- Tudod, mi a tervem. Benő jó párti, te csinos vagy.. tudod mi hogy állunk, te megmentheted jövőnket – hálából... Ennyit elvárok tőled... hátha még szép karácsony napján eljegyzés lesz... Mi...?

- Az lehet, - válaszolt egykedvűen Ervin.

Emődyné felszedte drága selyem uszályát s készült vendégeit fogadni.

Ervin visszavonult.

Mit kívánnak tőle?! Hogy áldozza fel jövőjét azért, mert e házban menedéket lelt? Menjen férjhez egy olyan emberhez, kit még nem is ismer, de kinek már odaígérték?! Ez ellen fellázadt egész valója. Ő a szeretet magasztos ünnepén kössön egy ocsmány frigyet; a béke megszületésekor szakítson el egy köteléket, mely egy másikhoz fűzi? Legyen esküszegő, hűtelen, csak azért, hogy egy család fényét biztosítsa? Végig gondol az elmúlt időkön, mikor  otthon, mint 12 éves leányka, utoljára állt a szép karácsonyfa mellett. Elvesztette apját, anyját egymásután, aztán bevitték egy komor intézetbe, ahonnan négy álló év után hozták e fényes palotába. Itt látta mi az élet, mulatság, dínom-dánom. Csak úgy folyt a drága sok pénz. És mikor kifogy az arany, azt mondják neki: eredj férjhez, vedd elő hozományodat és fizesd vissza duplán jóságunkat! Okos emberek ezek! Tudják, hogy a leánynak kerek 20,000 forint a hozománya, de azt is tudják, hogy ehhez csak esküvő után szabad nyúlni. Ki is szemeltek neki már egy gazdag pártit; annál jobb, ha mind a kettőnek sok a pénze, majd jobban telik.

Ezeket elgondolva a szép leány dacosan veti hátra fejét.

- Azért sem! – kiáltá indulattal.

Az ő szívét számba sem veszik?

Hogyisne! Nem olyan érzéketlen húsdarab az, tele számítással, mint itt, ebben a forró légkörben szokott lenni a nőknek. Nagyon is mély szerelemre gyúlt Zágay Berci iránt.

Meg is mondták ezt egymásnak, mikor nem figyeltek rájok. Egy bálban találkoztak, de idegenek előtt nem foglalkoztak egymással, Berci megmondta, hogy szegény, de ő  azért szereti; holtig tartó hűséget esküdtek egymásnak...

És íme! Emődyné előáll, hogy Török Tasziló rokona megkéreti fia számára a kezét. Azóta lett ő olyan lehangolt. Hát hogy álljon ő, szegény árva leány ellent? Sokat tépelődött ezen...

Leszedi magáról a díszes öltözetet s befekszik a csipkés ágyba. A szalonba beüzen, hogy őt ne várják, mert beteg. Emődyné kétségbeesetten siet be s látja, hogy Ervin ágyban van.

- Az istenért Ervinke elment az eszed? Vagy mi lelt?

- Nem, Irénke, csak beteg vagyok.

- De arról nem szóltál eddig...

- Fáj szívem...

- Majd meggyógyul... Legyen eszed drága gyermek; ne bolondozz... Jöjj közibünk... Tasziló bácsi ég a vágytól téged látni...

- Csak tán nem magának akar...?

- Ugyan hova gondolsz?! Csak szeretné ismerni az ő fiának az imádottját...

- Imádottját?

- No igen. Mert ő a fiának kérésére kérte meg a kezedet.

- Hát én nem emlékszem, hogy ismerném Török Benő urat...

- Éppen ez a különös... Ő téged nagyon jól ismer... Öltözz Ervinke, én is segítek... Jöjj..

Gyengéd erőszakkal kezdé a leányt öltöztetni.

Hanem igen halavány volt Ervin, mikor a szalon ajtóban megjelent. De rögtön kigyúlt az arca, amint körülnézett. Ott állt az ő Bercije!

A dolog vége az lett, hogy Berci Ervinjének bevallotta, miszerint ő a leányka hű szívét kérdezte akkor, ha vajon a szegény Zágay Bercit szereti-e? Minthogy igaz is, ő mostoha fia Töröknek – és szegény volna, ha apja nagy vagyona nem szállna reá...

Ervin bánatos arca kiderült, mikor szép karácsony napján a Jézuska elhozta számára a legszebb szeretet ajándékát, a vőlegény mátka gyűrűjét...