Móra Ferenc: Kertem alján…

 Kertem alján
lombot ontva
vén akácfa vetkezik,
ablakomba
búcsút mondva
nyújtogatja ágait.

Ha szökellő
őszi szellő
simogatja sudarát,
gallya rebben
halk zörejben
sírva vissza szép nyarát.

Puszta ágad
bármi bágyadt,
bármi búsan bólogat,
vén akácom
e világon
nincsen nálad boldogabb!

Viharával,
nyomorával
átaluszod a telet -
új virággal,
lombos ággal
kelteget a kikelet.