Nadányi Zoltán: Karácsony

 Havas éjszakában
Hulldogálnak lágyan
A cicázó hópihék.

Búgó harangszótul,
Mely az éjbe tódul,
Mélán cseng-bong a vidék.

Szent karácsonyéj van,
Kunyhóban, kastélyban,
Karácsonyi mécses ég.

 Íme, fent a légben,
Felhős, ködös égen
Kis Jézuska elsuhan.

Nagy karácsonyfája,
Amit hordoz, szállva,
Roskadásig rakva van.

Dió, füge rajta,
Cukor is, százfajta
És ajándék számtalan.

 Száll a ködös ürbe’;
Fény árad körülte,
Hol a léget átszeli.

Útján véges-végig
Angyalkák kísérik;
Ének csendül, bájteli.

Angyalok kezében
Csilingelnek szépen
Harangocskák ezrei.

 Egyik-másik háznál
Libbenve alászáll,
Beröppen az ablakon;

S hogy ott járt Jézuska,
Csákó, baba puska
Tanusítják gazdagon.

Örül a sok gyermek,
Ajándékot nyernek; –
De csak hogyha jók nagyon.

 Kis Jézuska szálldos,
Repül háztól-házhoz
Föld felett, az ég ívén...

Ide-oda szárnyal
A karácsonyfával,
Feje körül égi fény.

Lemosolyg a földre –
Ó, boldog idő te,
Mikor mindezt így hívém...