Paul Éluard: Aggódva

Aggódva mérem az eget
s az esőterhes felleget
s a boldogságra gondolok,
mely miénk lenne, ha akarnánk.

Kötelesség és nyugtalanság
kemény életemet megosztják.
( Elég nagy fájdalom,
hogy be kell vallanom.)

Orrunk friss zöld szaggal teli.
A fecskék röpte fönt a széles egeken
lelkünk álommal enyhíti…
Csöndes reményről álmodom.

/Ford.: Somlyó György/