Szergej Jeszenyin: Mint bárki, oly egyszerű vagy

Mint bárki, oly egyszerű vagy,
sok ilyet nevelt Oroszország.
Az egyszinü hajnalokat
jól ismered, ősz csipi orcád.

Tebeléd gyökerezve e szív,
te adod szinarany ragyogását:
hány templom őrzi szelíd
szigorú ikon-arcod mását!

Az ikont mit bánta szivem?
A zajos ripacsot becsültem.
Most szárnyat emel szelíden
az áhitat éneke bennem.

A földre von engem a test,
lelkem se evezne az égre.
Miért susog úgy a neved,
mint rőt kora ősz hüvös éje?

Sose voltam gyáva, potom,
és nem süketít meg a vérem,
húsz éve uralkodom
kuvaszon, csikón, telivéren.

Sosem őriztem szivemet
se neked, se nekem, se másnak.
A poéta-szív, a veszett:
rossz záloga boldogulásnak.

Megülve szomorkodom,
mint lomb közt, barna szemedben…
Oly egyszerü vagy te, tudom,
mint más az orosz tömegben.

/Ford.: Weöres Sándor/