Takáts Gyula: Rózsára ült a köd

Erdőre szállt a köd.
Bokorra, rétre, dombra.
Zörög a fák között
a tél kolompja.

Ha most kazallá válna
szívemnek tája,
minden cinkének
lenne tanyája.

Rózsára ült a köd,
s fütyölve bánatomra,
vidáman zeng a cinke
a téli tar bokorba.