Adam Miczkiewicz: Krími szonettek

Bakcsiszeráj

Nagy még, bár omladoz a kánok vára,
Ösvényein gyík és kígyó lakik:
Kihányva trón, diván, lugas ma itt
Nem hallgat senki szerelem szavára!
Repkény kuszik rom-vár rom-ablakára,
Bejut tört oszlopoknak résibe,
Természet, ember művét födi be,
„Romok!” int Belsahazzár jelirása.
A terem közepén márvány fontána,
A háremé volt, máig is egész,
S zokogva mond, ha jössz, rád mintegy várva:
„Oh, hol vagytok…erő, szerelem, ész?
Még csörgedez, dudol hullámim árja,
S mi örök-létre várt, az elenyész…”

/Ford.:Gáspár Imre/