Benedek Elek: A Rózsa-hegy

 

Désnek a határán egy hegynek Rózsa-hegy a neve. Hajdanában vár volt ennek a tetején, ma e várnak csak romladéka van meg, s a romladékon egy kicsi kápolna. Egy hatalmas, gazdag úr lakott e várban sok száz esztendővel ennek előtte. Fia nem volt, csak egyetlenegy leánya, Rózsa. De ez olyan szép volt, hogy nem akadott párja messze földön. Jártak is a várba seregestül deli szép vitézek, s mind a Rózsa kezéért esengettek, de Rózsa a sok vitéz közül a legszegényebbnek, Jenő vitéznek adta a szívét. Hanem a büszke, gőgös úr észre sem akarta venni Jenőt, s mikor megtudta, hogy a lánya Jenőt szereti, szörnyű haragra lobbant. Nem is kérdezte a leányát, odaígérte a kezét egy vitéznek, akinek valamennyi közt a legtöbb vára volt.

Hiába sírt, hiába könyörgött Rózsa, az apja kitűzte a lakodalom napját. Jöttek a vendégek messze földről, zengett a muzsika, volt nagy hejehuja, dínomdánom, táncra perdültek a dali ifjak, leányok, táncolt Rózsa is a mátkájával. De egyszerre csak egy tánc után, hogy, hogy nem, eltűnt a szobából. Jenő jött érte hófehér paripáján, s mire a várbeliek észrevették, elvágtatott Rózsával.

Jól tudta a vőlegény, hogy senki más, Jenő rabolhatta el az ő menyasszonyát, fölkapott lovára, s utána a szökevényeknek, mint a sebes szélvész. S hát csakugyan nem csalódott, a sötét éjszakában megvillant Jenő paripájának hófehér szőre. Még egy iramodás, s utolérte őket.

Jenő egyik kezével Rózsát fogta, másik kezével kirántotta a kardját, szemben állott a két vitéz, halálos viaskodásra készen. Összevágtak, hogy szikráztak a kardok, csengett a vidék, amint a kardok újra meg újra összecsaptak. Egyszerre csak Jenő holtan fordult le lováról: a szívét szúrta keresztül a vőlegény.

Azzal átkapta menyasszonyát a maga lovára, s vágtatott vissza a vár felé. Mondta Rózsa:

- Hiába viszel vissza, úgysem leszek a tied, mert megölted Jenőt.

S amint vágtattak a Szamos vize partján, összeszedte a leány minden erejét, kifejlett vőlegénye karjából, s belevetette magát a Szamosba.

A rózsa-hegyi várban a nagy vígság egyszeriben fekete gyásszá változott. A vár elpusztult azóta, de a hegyet, amelyen a vár volt, ma is Rózsa nevéről nevezik.