Gabriela Mistral: Altatódal
A hegyekre, a tengerre
magányos, nagy éj terül,
csak én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül.
Üres az ég, mert a hold is
a hullámokba merül,
csak én, aki símogatlak,
én nem vagyok egyedül.
Üres a ház, üres a táj,
lámpa húny és kályha hűl,
csak én, aki ágyad őrzöm,
én nem vagyok egyedül.
/Ford.: Tótfalusi István/
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!
"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése