Giovanni Papini: Ibolya

Sárga ruhába’ kék ibolyácska:
hirtelen ünnepem, reggeli órán
tánclépésban amint, kicsi lányka,
mirtuszon által jössz a borókán!

Kis kerek arcod a gazdag, arany Nyár
festi, s ha nőszirom rezdül a légtől,
kis kacagásaid hallatod: egypár
korty a világ csupa méz öröméből.

Szebb lett volna a Föld szine mára?
és nemesebb is? Mintha csak éppen
őzike-szemben játszana, pára
nélküli tiszta, komoly tükörében.

Szállsz az ölembe: száll a bocsánat,
száll a szivembe a béke, a boldog!
Cserepes ajkát költő apádnak
imára fakasztja újra a csókod.

/Ford.: Rónai Mihály András/