John Wilmot Earl of Rochester: Élet és szerelme

A tegnap többé nem enyém
- A fürge perc rohan -
A múltat, lelkem rejtekén,
Mint álmot, épp csak sejtem én,
Ha rajtam átsuhan.

A holnap is csak sejtelem -
Hogy volna hát enyém?
Egyetlen jussom: a jelen.
De ez a jussom, Phillisem,
Terád tékozlom én!

„Tört eskü” – „hűtlenség” – „csalás” -
Ne mondj ilyet soha!
Egy élet-hosszú pillanat…
Az Ég kettőnknek ennyit ad -
S már ennyi is csoda.

/Ford.: Mészöly Dezső/