Kányádi Sándor: Ősz

Reszket a Küküllő,
sovány, hórihorgas:
félő, hogy egy kortyra
kiinná a szarvas.

Kiálló kövek közt
kering, citerázgat:
üggyel-bajjal tudja
átfolyni a gátat.

Biztatgatja a nap,
régi jó barátja:
sugarait olykor
belé-belémártja.

S amikor elfárad,
szíves vontatónak
a fürge halacskák
elébe fogóznak.

S a parti fűzfák is
mind előredőlnek,
mutatják az utat
a vén Küküllőnek.