Nemrégiben halt meg Debrecenben az
öreg Fumagalli Károly, a Csokonai-szobor híres szakértője.
Derék olasz katonatiszt volt az
öregúr. Ittjártában megszerette a magyarokat, s aztán mikor nyugalomba vonult,
Debrecenben telepedett le. Ismerősei hamar megkedvelték a magyarrá vált
agglegényt. Tetőtől talpig gavallér volt, akinek tán nem is volt egyéb hibája,
mint hogy nem értett a képfaragás művészetéhez.
Úgy történt a dolog, hogy a hetvenes
évek legelején elkészült Izsó mesterműve, a Csokonai-szobor. A leleplezés előtt
azonban annak rendje és módja szerint meg is kellett volna bíráltatni ahhoz
értő, tudós emberekkel. De hol akad hamarjában ilyen férfiú?
-
Ott van Fumagalli – szólalt meg egy tekintélyes férfiú a bizottságban. –
Talján, hát bizonyosan ért az effajta mesterséghez.
Föl is szólították, hogy mondjon
kritikát a szoborról. Szabadkozott szegény, hogy így nem ért hozzá, úgy nem ért
hozzá. Hiába, nem engedték el. Már csak szóljon hozzá, ha olasz.
Megmondta hát Fumagalli a
véleményét, amelyen ma is kacagnak Csokonai földijei:
-
Á ászonlít, ákkor jó, á nem ászonlít, ákkor nem jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése