Nagy Imre: Az én szavam

Az én szavam porba hull csak,
nem az egekben kering fent,
varjak szava cseng a napon,
az én szavam meghal itt lent…

Meghal itt lent a zord mezőn,
mint lepke a jégesőben,
pókok hálójába akad,
s holtan leng a levegőben.

A szamártövis rózsája
boldogan porzik a szélben,
ha szól hozzá a kis darázs,
nem szűkölködik a mézben.

Az én szavam hiába zeng,
nincsen, aki ráfigyelne, -
holt szavaim visszahullnak
fájdalomnak a szivemre.