Reményik Sándor: Ama keskeny út

A szálerdő már elmaradt,
Most törpefenyő jő, s boróka,
Az ösvény egyre keskenyebb, -
Jövök, - ki tudja már mióta,
S megyek, - ki tudja meddig még.
A célom – Isten tudja csak -
Talán a semmi – tán az ég.

Az ösvény egyre keskenyebb
És egyre zengőbb a szívem.
Úgy zeng, mint egy kristályharang,
Pedig nem rázza senki sem.

Még feljebb gyér fű és moha, -
Vagy puszta gránit vagy bazalt,
Szélkürtök héjja-riadója,
Vagy síri csend, - minden kihalt.

Jövök, nem tudom már mióta.

Egy ismeretlen túlvilág már
Fagyasztó áramot lehel.
Megyek, - ki tudja meddig még,

Ez tán a mennybemenetel.