Sipos Soma: Évek, évek

Évek, évek, édes, könnyelmű évek,
Óh, hogy többé már nem vagyok tiétek!
A nap küzdelme közt lelkem kifáradt,
Ah! nem repitik többé lenge vágyak.
A kapzsi vásárzaj meglopta kedvem,
S nyugpontom nincs a szörnyű végtelenben!
Vigasz után törném szegény magam,
S mind csak sivárabb lesz szivem, agyam.
A bölcselem fényét kutatgatom,
S ezer kételynek szörnyű súlya nyom…
Óh boldog évek!...édes szerelem!
Sejtelmes álmak holdas éjeken,
Fülmileszó, mely kéjbe ringatott,
Csalogató, csengő vidám dalok.
Tiltott csók, édesmézű ajkról adva,
Szelid szemek elbűvölő hatalma,
Üdvvel teljes, mosolygó éber álmak,
Melyek szivünknek mennyeket kinálnak,
S mikben bohóságot láttunk csupán
A sok nehéz, okos, bölcs év után,
S elvesztve, talán örökre eltemetve,
Oda szivünk zománcza, fürge kedve:
Szegény lelkem felsir utánatok,
De ti, de ti már messze szálltatok!
S mit nem pótol a bölcsességnek fénye:
Veletek szállt a sziv hite s reménye!
- Évek, évek, boldog, könnyelmű évek,
Óh, hogy csak egyszer lehetünk tiétek!
Óh, hogy a kedv, ez az illanó patak,
A gond rögén oly könnyen felakad,
S míg átszivárog rajta, fényes gyöngye
A fájdalomnak lészen rezgő könnye!...