Takáts Gyula: Kokó

Elégia egy tyúkról

Nem is háziállat már e tyúk.
Több mint egy távoli rokon.
Családtag, szárnyas sárga néni
kárálgat kint az udvaron.

Kopogtat, hogyha kedve tartja.
Az ajtót csőrével veri.
Anyám meg ugrik és beszélget
mindjárt ahogy beengedi.

Ő meg felül az egyik székre.
Félrehajtja tokás fejét,
s megkérdi, mi fő a fazékba? -
Kotyog, míg készül az ebéd.

Anyám örül, mert öregségre
minden anya magára jut.
Azt hiszem, erről beszélgetnek
most is anyám s e sárga tyúk.

Titkos nyelven egymást megértik!
S ha néha hallgatom szavuk,
a konyhában hallom dobogni
szívük, értelmes angyaluk.