Nyugtalanul aludt éjszaka a nagy
bükkfa. Nem is aludt jóformán, csak sóhajtozott. Alig várta, hogy megvirradjon,
hogy szétnézhessen a tájon.
- Bikkmakk, bikkmakk! - ébredtek a mókusok is vígan ugrándozva.
Maga alá tekintett az öreg erdő. S hát mit kell látnia: csupa hullott bükkmakk az avar. Annak örültek úgy a mókusok.
S az öreg erdő látta, hogy magányos társa, a tölgy is, amott a tisztáson, tanácstalanul tekint körül.
- Mi történt, szomszéd? - szólt át a bükkerdő a tölgyfának.
- Világgá ment a nyár - felelte a tölgy helyett a mogyoróbokor.
- Világgá, világgá ment - sóhajtott most már a tölgy is.
S már látták is mindannyian a nyár lába nyomát végig a patak mentén húzódó hosszúkás réten.
Füttyszót is hallottak. S látni vélték, mintha egy úrfiforma ugrált volna kikericsről kikericsre, de olyan könnyedén, hogy a finom szirmok meg se rezzentek alatta. Makkot, mogyorót csörgetve táncolt a falu felé.
Az ősz volt. Bizonyára a diószüretre sietett.
/Forrás: Roskad a kormos hó/
- Bikkmakk, bikkmakk! - ébredtek a mókusok is vígan ugrándozva.
Maga alá tekintett az öreg erdő. S hát mit kell látnia: csupa hullott bükkmakk az avar. Annak örültek úgy a mókusok.
S az öreg erdő látta, hogy magányos társa, a tölgy is, amott a tisztáson, tanácstalanul tekint körül.
- Mi történt, szomszéd? - szólt át a bükkerdő a tölgyfának.
- Világgá ment a nyár - felelte a tölgy helyett a mogyoróbokor.
- Világgá, világgá ment - sóhajtott most már a tölgy is.
S már látták is mindannyian a nyár lába nyomát végig a patak mentén húzódó hosszúkás réten.
Füttyszót is hallottak. S látni vélték, mintha egy úrfiforma ugrált volna kikericsről kikericsre, de olyan könnyedén, hogy a finom szirmok meg se rezzentek alatta. Makkot, mogyorót csörgetve táncolt a falu felé.
Az ősz volt. Bizonyára a diószüretre sietett.
/Forrás: Roskad a kormos hó/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése