2014. február 20., csütörtök

Mikszáth Kálmán: A furfangos nyitraiak



A szakolcai kerület éppen a szélén van Nyitra megyének és az országnak. A nép fanatikus, bigott tótság, mely a papokra hallgat. A néppárt jelöltje Vaczulik Vince volt 1896-ban. A nép akarta is Vaczulikot, mert úgy volt felállítva a kérdés a papok által:

-      Vagy a pokol, vagy Vaczulik.

A nemes vármegye Frideczky Timotheust jelölte – tehát Frideczky Timotheus megy fel az országgyűlésre. Punktum.

Jó, jó, de hogy megy föl? Nehéz lesz egy kicsinykét. Tanakodtak, búslakodtak.
Ejh, hát mindenekelőtt egy jó választási elnököt kell elővenni a eaktárból, a többi aztán az ő gondja.

És találtak is legott jó elnököt, nomina sunt odiosa ( a nevek gyűlöletesek): hívjuk egyszerűen Elnök úrnak.

Az Elnök úr megértvén a szituációt, hogy az elbutított nép háromnegyed része Vaczulik Vincéé és csak egynegyed rész sántikál Frideczky Tmót után, latra vetvén további minden körülményt, politikait, meteorológiait, helyrajzit, eképpen nyilatkozott:

-      Fogja menni, amici, hanem „rozum” kell hozzá. (Az észt hívják rozumnak tótul.)

Mikor aztán elközelgett a választás határideje, az elnök személyesen kiment egy csomó irányadó és hivatalos férfiúval a választás megejtésére alkalmas területre, s kijelöltek az ácsoknak három helyet.

-      Építsenek ide, három bódét.

-      Minek három bódé? – kérdé a jegyző, meg a pártelnök egyszerre.

-      Szavazni fognak bennök, amicenko.

-      Nix-nux – tiltakoztak a derék urak – csak két helyen lehet szavazni.

-      Az nekem mindegy – felelte az Elnök ravasz szemhunyorgatással. – Csak építsék magok a három bódét. Amit mondok, mondok.

-      De kérem, a törvény azt mondja, hogy 1500 szavazaton túl két szavazatszedő bizottság legyen és sehol se mondja, hogy három lehet.
Az elnök fölpattant.

-      Hát én mondom? Én semmit se nem mondom. ( Aztán vidám bonhomiával hozzátette): - A törvény egyébiránt szólja nekünk uraknak, akik tudják őtet olvasni, én pedig szólok ácsoknak, akik tudják bódékat építeni. Hát csak csinálják három.

Felépült tehát a három bódé, mégpedig a taktikai célok szem előtt tartásával olyan ügyesen, hogy aki az egyik bódé perifériájába került, az többé azon a napon nem juthatott a katonai kordon s minden más akadályok miatt a többi bódéhoz, hanem mint leszavazott ember, mehetett isten hírével hazafelé, vagy be a városba.

És mikor megérkezett a választási nagy nap, a két szavazó küldöttség elhelyezkedett a két első bódéban, jegyzőkkel, bizalmi férfiakkal, ahogy a törvény rendeli és akik törvényszerűen lettek megszavazva. A harmadik bódéba ellenben beültek a Frideczky-párt kortesei, elnök, jegyző, ördög, pokol, csupa kedélyes, nyájas úriemberek: az egyik beült elnöknek, a másik odaállt bizalmi férfiúnak, ahogy megosztották a szerepeiket, megrakták az asztalt ők is mindenféle paksamétákkal és akik odajöttek szavazni Vaczulik Vincére, hát fölírták emberséggel, egyetlen voksot sem utasítván el s a leszavazottakat kieresztették a másik ajtón, ahonnan többé nem volt visszatérés a választási helyre.

És ez igen jólesett az együgyű Vaczulikistáknak, mert az igazi elnök, ki az első bódéban szedte az igazi szavazatokat, nagyon kellemetlenül viselte magát irántuk, kivált mindjárt az elején. Bejött vagy tíz ember és sorba mondta: Vaczulik Vince, Vaczulik Vince, Vaczulik Vince.

Az elnök belenézett az iratokba.

-      Vaczulik Vince nincs a lajstromban. Mars do pekla! ( Eredjetek a pokolba!)

És minthogy más számtalan, apróbb-nagyobb szekatúráról is gondoskodott a leleményes elnök úr, a Vaczulik párthívei közt gyorsan elterjedt a hír ( talán segítettek is terjeszteni a táborukba betolakodott és ott inkognito lézengő, ravasz Frideczkysták).

-      A harmadik bódéhoz menjünk, atyafiak. Ott a legjobb. Ott nyájasak az urak és egy Vaczulik-voksot sem utasítanak el.

Így lőn, hogy a Vaczulik-párt egy része, mely jó helyen szavazott, megtizedeltetett – a másik része nem tizedeltetett meg, de rossz helyen szavazott: egy nem létező bizottság előtt.

…Ah Nyitra, drága Nyitra! Te még sohase nyíltál ennyire.

Írtam pedig ezeket anno Domini 1896, szent karácsony előestéjén, egy plébános tollbamondása után. Ha nem igaz, semmi az. Mindössze még többet tettek egy emberrel ( t.i. én velem) bolonddá az idén a papok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5