A
víziló
A víziló igen szép állat. Sudár
termete, őzlába, karcsú dereka, remek barna színe és sikkes járása egyaránt
elbájolók: az ajkai csókra termettek, karószerű fogai miatt a fogorvosok
kedvence, kidülledő szemei igazi tükrei a víziló szelíd és tiszta lelkének.
A víziló Afrikában él a Nílusban,
amiért nílusi lónak is mondják, amiből még mindig nem világlik ki, hogy ezt a
szép, disznószerű állatot miért nevezik éppen lónak. Aki azonban gyönyörködni
akar benne, az megnézheti állatkertünkben is, ahol a többi közt, egy ideális
példány látható belőle, a Jónás nevű kis bájonc, a pesti nők kedvence, aki
garmadával kapja naponkint a szerelmesleveleket. Érzékeny szívek már a nevétől
is eksztázisba esnek, ettől a megható, szívhez szóló szótól, hogy Jónás.
Legalkalmasabb név egy ifjú víziló számára. Ajánlatunk még: Adalbert, Döme,
Bódog, Icig és Alajos, női vízilovak számára: Eulália, Sarolta, Ludmilla és
Ibolyka.
A víziló, dacára annak, hogy a
Nílusban él, nem krokodilt eszik, sem halat, sem íbiszt, sem flamingót, hanem
füvet és egyéb növényeket, tehát vegetáriánus. Hogy miért él tehát vízben, az
rejtély, s ha vízben él, miért nem él a Dunában, az is rejtély, ha pedig a
Dunában azért nem él, mert csak a meleget kedveli, akkor meg miért nem él a
Hungária gőzfürdőben, az ugyancsak rejtély. Tehát a vízilónak úgy elnevezését,
mint táplálkozását, valamint általában az életmódját illetőleg a rejtélyek
egész tömegével állunk szemben, melyeket a legkiválóbb természettudósok is
mindmáig hiába igyekeznek megfejteni, melyeknek megfejtését ezek után csakis a
legkiválóbb természettudatlanoktól várhatjuk.
Vannak kis vízilovak és nagy
vízilovak, a nagy vízilovak a kicsinyekből lesznek növés által, ami könnyen
érthető. Persze, hogy a nagy vízilovakból ugyancsak további növés által miért
nem lesznek még nagyobb vízilovak, azt nem tudjuk. Egy teljesen kifejlett víziló
negyven métermázsát nyom, ha többet tesznek alája, akkor még többet is nyom. A
víziló, jóllehet a törzse hosszú, és vastag, a súlya nagy, a lába pedig
aránylag igen rövid, mégis fürgén jár, és igen jól tud futni, sőt én a magam
részéről arról is meg vagyok győződve, hogyha megfelelő szárnyai lennének, hát
még repülni is tudna.
Azt persze mondanom se kell, hogy
úszni is kitűnően tud, mert bizony a Nílusban úszás nélkül megélni majdnem
olyan nehéz lenne, mint Budapesten úszással vagy anélkül.
A víziló teljesen haszontalan állat,
ami annyit tesz, hogy az emberek semmire sem használják, sem nem huzatnak vele
terhet, sem nem lovagolnak: még csak nem is vízilovagolnak rajta. A húsát nem
eszik, sőt ellenkezőleg, kiköpik, mégis vadásszák, ami a vadászok ideális
önzetlenségére vall. Vadászása csolnakokon történik, robbanógolyók által, mert
egyszerű golyónak a víziló oda se hederítene, a robbanógolyót azonban ő is
respektálni kénytelen. A vadászása persze veszélyes, mert ha a vadász célt
téveszt, ami nagyon könnyen lehetséges, mivel a víziló elvégre mégsem nagyobb
egy kisebb földszintes kültelki háznál, akkor a dühös állat nekimegy a
csolnaknak, a csolnak fölborul, s a vadászok a vízbe esnek, és vizes lesz a
ruhájuk, ami miatt a mamájuk otthon
megszidja őket. De éppen ezen
veszedelem miatt a kalandkedvelők különösképpen szeretik vadászni a vízilovat.
A víziló életkorát nem ismerjük,
mégpedig azért nem, mert a tudósoknak nem sikerült megállapítani. Ugyanis, ha
egy tudós elkezdte figyelni a vízilovat azzal a céllal, hogy addig fogja
figyelni, amíg meg nem döglik, s akkor tudni fogja, hogy mekkora ideig élt, a
víziló mindig bement a Nílusba, víz alá merült, s a folyó egy más helyén
bukkant föl, vagy pedig a tudós összetévesztette egy fölbukkanó más vízilóval.
Sok tudós folytatta évszázadok során a víziló életkorának megállapítását célzó
megfigyeléseket, de a fent említett nehézségek folytán, továbbá annak folytán,
hogy a víziló élettartama hosszabb, mint az emberé, e vizsgálódásoknak eddigelé
csupán annyi eredménye lett, hogy a vízilovak megállapították, hogy egy tudós
átlag hatvan-hetven évig él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése