Avetik Iszahakjan: Az eső mint bús könny pereg

Az eső mint bús könny pereg,
ősz felhő sír gomolygón.
Gyászos utam hová vezet,
hol ér véget rossz sorsom?

Vajh, bánatos szegény fejem,
hol sújt végső, nagy álom?
Érző, kedves, hű kebelen,
vagy puszta, holt lapályon?

Jaj, két szemem ki fogja le?
Csókjával jó anyácskám?
Vagy hó, por, sár, szél veri be,
míg galamb sír a nyárfán?

/Ford.: Majtényi Zoltán/