Avetik Iszahakjan: Megjött szürke varjúszárnyon
Megjött szürke varjúszárnyon
A ködös ősz, ég veled,
Zengő forrás, Isten áldjon,
Illatos virághegyek.
Ajtóm vad szél veri kemény
Csontkezével: nyisd ki már,
Ne sóhajtozz, nincsen remény,
Kinn a világ ura vár.
A lombodat lecsupálom,
Beleszórom a szélbe,
Kavarogva száll az álom,
Mindennek ez a vége.
/Ford.: Pór Judit/
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!
"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése