Avetik Iszahakjan: Jaj, ki zokog az éjek éjjelén

 

Jaj, ki zokog az éjek éjjelén,
Téli vihar kit tép kopár hegyen?
Magányosan, farkas vonyít szegény,
Szívet tépőn, fázva és éhesen...

Jaj, tépett szív, sebzett s boldogtalan!
Az ember, én - hozzád hasonlítok.
A kín s a gyász világában magam,
Akárcsak te, olyan kivert vagyok.

Akárcsak te, gyötört s kivert vagyok,
Sorsunk közös: sivárság, förtelem.
Farkas-testvér, jöjj, és velem zokogj,
Az életet átkozva - sírj velem!...

/Ford.: Lothár László/