Avetik Iszahakjan: A régi dalokból

 

Ah, csak messziről, míg térdet hajtok,
hadd nézzem tünde szépségű arcod.
Szép vagy, mint rózsa, ha illata lebben,
tavaszi élet ragyog szemedben.

Én meg, magányas, fáradt, hazátlan,
bús vándor, állok kapud zugában.
Ah, bár dúsgazdag legény lehetnék,
s te szegény gyermek, ki elveszett rég.

Fognálak téged forró karomba,
elszenderednél csöndes dalomra,
gyöngéd királynőm, kit szivem ringat,
szép istennője szép álmaimnak.

/Ford.: Majtényi Zoltán/