Flavien Ranaivo: Otromba szerelmi dal (Madagaszkár)

 

Ne úgy szeress, szerelmem,
mint puha árnyadat,
mert az árny tovatűnik az éjjel
s hajnalhasadásig
nem találkozhatom újra veled, -
ne úgy szeress, mint a fűszereket,
miknek melege átjárja a gyomrot,
mert sokáig nem kívánkozol utánam
s éhedet nem csillapíthatom soha akkor, -
ne úgy szeress, mint párnád szereted,
mert akkor csak az álom óráit töltöd velem el,
de nappal sohasem találkozunk,
ne a rizs legyek számodra, szerelmem,
miből, ha befalsz egy maroknyit,
nem gondolsz többé vele: ne hízelgő szó legyek én,
mert az szétszóródik a széllel,
méz se legyek -, édes, igaz,
de oly mindennapin édes.
Úgy szeress inkább, mint egy csodálatos álmot,
másik életedet, mi az éjjel jő el,
ó nappalaim reménye.
Úgy szeress, mint az ezüst pénzt,
mely a földön jóbarát
s hűséges kísérő lesz
a nagy úton,
úgy szeress, mint a kókuszdiót,
miben vizet hordhatsz, ha egész,
s ha szétbontod, húros zeneszerszám.

 

/Ford.: Végh György/