Az öreg Popiel király halála után
fia, második Popiel került a trónra, akit szakálla és kicsapongó életre valló
ritkás haja miatt Farkincának hívtak, s történt mindez a herceg nagybátyjainak
beleegyezésével. Ám az első években főleg a nagybácsik uralkodtak az ifjú
király helyett.
Amikor második Popiel férfivá érett,
Németországból hoztak neki feleséget, s ez a feleség úgy belopta magát a király
szívébe, hogy most meg ő uralkodott a férje helyett.
Nem is törődött a fiatal pár
semmivel, csak táncoltak, mulatoztak naphosszat. Látván ezt a nagybácsik,
figyelmeztették a királyt, hogy hagyja abba a léha életet, vegye kezébe az ország
szekerének rúdját, s irányítsa, ahogy kell. A királynőt pedig ilyen szavakkal
figyelmeztették: azért adtunk feleségül unokaöcsénkhez, mert arra számítottunk,
hogy te, mint kettőtök közül az okosabb, majd visszatartod őt a léha élettől.
Ám a királynő attól való félelmében,
hogy majd valamelyik nagybácsit választják meg királynak, összebeszélt urával,
azt tanácsolta neki, tegyen úgy, mintha halálos beteg lenne, s amikor a király
így viselkedett, értesítették az összes nagybácsit, hogy a király halálos beteg,
és kéreti őket, gyűljenek össze nála, mert végrendelkezni akar.
Amikor a nagybácsik összejöttek,
vigasztalgatták a királyt, az meg gondjaikba ajánlotta gyerekeit és feleségét:
volt nagy sírás-rívás az udvarban. Estefelé aztán a király megkérte vendégeit,
hogy üljenek le vele, s egyenek-igyanak együtt. Hozták az előre elkészített
italokat, elsőnek a király ivott a saját kupájából, a nagybácsik meg mérgezett
itallal teli serleget kaptak.
Amikor már eleget ittak mind, a
király, nehogy valamelyik nagybácsi ott, a helyszínen adja ki a lelkét, kérte a
jelenlevőket, hogy távozzanak, mert szeretne lepihenni. El is mentek
mindannyian, jó egészséget kívánva uruknak. Amikor szállásukra tértek, a méreg
hatni kezdett, s nagy fájdalmak közepette hamarosan mind elpusztultak.
Amikor a királyné tudomást szerzett
a halálukról, azt mondta: az istenek büntetése volt ez, mert bizonyára rosszat
akartak nekünk. Nem is engedte eltemettetni, hanem egy tóba dobatta a
tetemeket. Csakhogy a holtestekből töméntelen egér született, s azok rávetették
magukat Popielra, s felfalták őt is, a feleségét és a fiait is. Hiába támadtak
az egerekre a szolgák tűzzel-vassal, hiába menekült a királyi család a vízre,
az egerek mindenütt utolérték, míg végül a kruszwicai várban bekövetkezett a szörnyű
vég.
A kruszwicaiak a mai napig úgy
tartják, hogy Popiel, védekezni akarván a tolakodó egerektől, hatalmas
üvegburát csináltatott, melybe feleségével és fiaival bezárkózott, s úgy
engedtette magát a Gopló-tó vizébe, de ez sem segített, mert az egerek a burát
is átrágták, s felfalták Popielt.
/Ford.: Szenyán Erzsébet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése