Páskulyné Kovács Erzsébet: Mifelénk

Mifelénk vége van a nyárnak,
azért ha bús énekek szállnak
ne hidd, hogy itt a tél.

Mifelénk hideg szél süvít,
a virág már rég nem virít,
de azért nincs bánat.

Mifelénk új Életek kelnek,
Jézusnál békességet lelnek,
s olyan nagy az öröm.

Olyan nagy mifelénk a vígság
az ajkakon elhalkult a sírás:
mert Jézus erre járt.

Őbenne felolvad a jég is,
Szeretet tüze lobog az égig:
az ősz is erre várt.

Fagyos utakon tűz-virágok
nyílnak milliók, milliárdok
ezért forró a lég.

Szeretet tüze bennem is ég:
Felmelegíti a fázós testvért:
Mert Jézus bennem él.