Ralph Hodgson: Idő, maradj még

 

Idő, maradj még,
vén cigány,
egy napra versz
sátort csupán?

Maradj velem,
kapsz szinezüst
csengőt a lovadra,
csodás-gyönyörűt,
s gyürűt ver az ötvös,
aranyat, nagyot,
és páva köszönt, és
gyerek-dalok,
s rózsába füröszt
száz drága leány,
minek úgy sietni,
öreg cigány?

Mult hét Babylon,
mult éjed Róma,
virrad, s a Szent Pál
jött ime sorra:
és kondul a dóm
s gyeplőd feszűl -
jössz s már tova
ily hirtelenűl:
városba, amely még
születésre vár,
ujabba, habár ez
még sírba se szállt?

Idő, maradj még,
vén cigány:
egy napra versz
sátort csupán?

/Ford.: Szabó Lőrinc/