Zaharia Stancu: Nyárfák

Nyárfák állták utamat. Mintha bort
ittak volna, ringtak az ághegyek.
A csalitosban tüskét sodort
a szél, s pitypangból pehely-felleget.

Így szóltam a nyárfákhoz: platina-fák,
mint ti, derék s magas vagyok.
Talán más partra léptem át,
borzas fejem azért inog.

Földben gyökerezem, akár ti,
és mint ti, egykor földbe térek.
A röggel van kötésem, s akárki
nem oldja föl ezt a szövetséget.

Fivéreim vagytok tán. Hallgatok
lombjaitokra, bár mit sem mondanak.
Bennem kongatni kezdik rég halott
ősök a sírban porló csontokat.

/Ford.: Szemlér Ferenc/