Zalár József: A gyászoló nő
Feketében jár az utcán,
Feketében, gyászosan:
Hanem azért a ruhája
Libeg-lobog csinosan.
Halovány is, szomorú is,
Mint a felhők csillaga:
Hanem azért mégis oly szép,
Mintha csak mosolygana.
Az esküdte férje sirján,
Hogy örökké gyászt visel:
Hanem azért néha-néha
Ajkán mosoly lebben el.
Szive erős...megtanitá
E nagy szóra: türelem:
Hanem azért meg-megdobban
E szép szóra: szerelem.
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!
"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése