Bódás János: Mikor lesz boldog?

Hajdanában zord Sors sodorta,
por, játék volt csupán.
Vak erők s kényurak alatt
tűrt, szenvedett bután.

Csoda, hogy mégis megmaradt
s emelte önmagát
önnön hulláira, amíg
emberként lábra állt,

míg erdő, barlang mélyiből
a napra léphetett,
s ész, kéz okos használatával
teremtett életet.

S ma már sok zsarnoki erőt
lába alá tipor,
s - parányi bár - túlnő eszével
roppant arányokon.

Századot lép pár év alatt és
száguld az űrön át,
s a vágtató kor oldalába
vágja sarkantyúját.

Nem porszem már: úr! Arra megy,
amerre ő akar,
s csak engedi, hogy szárnyain
hordozza a vihar!

De boldog úgy lesz csak, ha
legyőzi önmagát,
s az atomtöltetű halál
iszonyú démonát.