Buonarroti Michelangelo: Életem immár

 

Életem immár lassankint elér,
törékeny bárkán, tenger viharán át
a közös révbe, ahol számadását
ad jó s rossz tettéről, ki betér.

Most látom a szenvedélyes szeszély,
mely bálványommá a müvészet álmát
tette, valójában milyen sivárság,
s milyen kín a vágy annak, aki él.

Szerelmi álmok, hiúk, üresek!
mi lesz most, hogy két halál is közelget?
Egy biztos, egy fenyegetően mered rám.

Már nem nyugtat meg véső és ecset:
egyet kivánok: az égi szerelmet,
mely karját tárja felénk a keresztfán.

/Ford.: Rónay György/