Sok asszonyt szeretek, kik valaha régen
sokat jelentettek költők életében.
Sok várost szeretek, mely mind puszta rom ma,
s ősi királyait siratva gyászolja.
Sok várost szeretek, mely csak eztán épül,
ha senki nem él a mai nemzedékből.
Sok asszonyt szeretek, karcsúkat, szépeket,
kik meg sem születve várják az életet.
Akik szépek lesznek, mint a szekfű szirma
és kik hasonlítanak majd álmaimra.
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése