Én szeretem az őszi fákat
búcsúzó fényben, ahogy állnak
és búcsút intenek a nyárnak:
egy-egy lehulló levelet.
Olyanok ők, mint az élet,
élet őszében járó vének:
valaha mennyi tűz-láng égett
bennük, s most búcsúzik a fény.
Égő szemüknek tüze fakult,
hosszú-hosszú mögöttünk az út,
de a szívük olyan, mint a kút:
tiszta vizet rejt, kincseket.
Ősz fejük előtt mélyre hajlok,
kezükre lehelek egy csókot
és nagy szeretettel adózok:
mindenért -, mindenért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése