Ha te is éreznéd, amikor mást bántasz,
hogy az a seb milyen nagyon-nagyon fájhat,
Ha a te lelkedben tépnének nagy sebet,
meggondolnád a szót és a lépésedet.
Ha tettedért mindig te könnyeznél, nem más,
s lelkedbe kavarna az örvénylő sodrás
aminek forrása tebelőled fakad,
tudom, meggondolnád jobban az utadat.
Tudom, jobb keresztény tudnál akkor lenni,
százszor is megnéznéd mit, hogyan kell tenni.
Százszor meggondolnád mit érez a másik,
kiben a fájdalom sír, ha nem is látszik.
Az ajkadnak tüzes, mérgezett nyila száll
könnyű lepkeszárnyon, de akit eltalál,
tán egy életen át vérzik majd a szíve:
- mért nem száll az a nyíl mindig visszafele?
Olyan megtisztultak tudnánk akkor lenni,
nem is kellene tán sohase mást tenni?
És olyan megszépült lenne ez az élet,
nem volnának sebek, mik másokért égnek.
Nem volnának könnyek, mit másokért sírunk,
s nem volna oly nehéz, amit alig bírunk.
hogy az a seb milyen nagyon-nagyon fájhat,
Ha a te lelkedben tépnének nagy sebet,
meggondolnád a szót és a lépésedet.
Ha tettedért mindig te könnyeznél, nem más,
s lelkedbe kavarna az örvénylő sodrás
aminek forrása tebelőled fakad,
tudom, meggondolnád jobban az utadat.
Tudom, jobb keresztény tudnál akkor lenni,
százszor is megnéznéd mit, hogyan kell tenni.
Százszor meggondolnád mit érez a másik,
kiben a fájdalom sír, ha nem is látszik.
Az ajkadnak tüzes, mérgezett nyila száll
könnyű lepkeszárnyon, de akit eltalál,
tán egy életen át vérzik majd a szíve:
- mért nem száll az a nyíl mindig visszafele?
Olyan megtisztultak tudnánk akkor lenni,
nem is kellene tán sohase mást tenni?
És olyan megszépült lenne ez az élet,
nem volnának sebek, mik másokért égnek.
Nem volnának könnyek, mit másokért sírunk,
s nem volna oly nehéz, amit alig bírunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése