Páskulyné Kovács Erzsébet: Tavasz

Rügyet bont a faág
az ablakom alatt.
Alig vettem észre
és már itt a tavasz.

Alig vettem észre
a tél elmúlását,
hideg, fagyos napok
tovasuhanását.

Ébredez az erdő,
hóvirág integet:
régi avar alatt
kezdte az életet.

Nézem a virágnak
hófehér szirmait:
gondolatom messze,
messze a múltba visz.

Lábnyomát keresem
örömnek és búnak,
de nem: nem akarom
csak ezt az új utat

járni a tavaszban,
virág fakadásban,
tavaszi napfényben,
örök újulásban.