Száll nyugati szél,
virágzik a dér,
árnyban tízszer is
hozzád lengek én.
Száll keleti szél,
bimbó újra él,
fényben tízszer is
feléd forgok én.
Híd mellett lakom,
te túlsó felén,
hét éve figyelsz,
ládd megnőttem én.
Folyondár a lány
szálfa derekán,
küzd a fény felé,
szövődve kuszán.
A vágy teljesül,
mihelyt égig ér –
legyünk őzikék
messzi völgy ölén,
összeforrt fenyők
távol hegy fején!
/Ford.: Weöres Sándor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése