A mosolyán át jött felém
A kecsesség és a báj ütemén
Átváltozott minden a kezén a sötét a fény
Az éj ege átalakult a hajnal egévé
Dús-lombú fa volt a tenger telve madárral
Örömükben megkondultak a virágok
S bolondul illatozni kezdett a szivem
A napok az év rácsain át messze suhannak
Hol vagy ó merre?
Terebélyesedik már a tekintetem
És hosszabbak lesznek a kezeim
Kapuit hiába tárja ki a magány
Hajdani képteiddel van tele a csend
Nő-nő a szivem
Messzebbre lát a szemem
De szeretnék még néhány másik szemet is
Ahol a jelenlegi végződik oda tenném
Hol vagy most merre ó merre?
Csupa báj a világ bármely pontja ahol vagy
Megduzzad nő a szivem fürge szivacsként
Vagy mint a korallok hogy szigetté legyenek
Hasztalanul nézem a csillagokat
A megőszült köveket hasztalan faggatom egyre
Hasztalanul nézem a fát mely utoljára intette néked a búcsút
És elsőként köszönt ha visszajössz ide majd
Tulajdonképpen a Távoliság vagy
Mire nincs semmilyen gyógyír
Kereséseddel múlnak napjaim el
Miért kutatom mindenfele léptei nyomát?
Bűvös hangon dalol az idő
S a fájdalom közben lehunyja szemét hogy zsongító álomba
merüljön
Nő-nő a szívem
Míg szét nem veti horizontját
Míg neki nem ugrik a fáknak
Míg szét nem porlik az égen csillagcafatokká
Jól tudja az éj kinek a szívében több a keserűség
Megyek a virágok után és nyomom vész az időben
Csak a magány helyett jő újra magány
Megyek a hullámok után és nyomom vész a sötétben
Csak a magány helyett jő újra magány
Valahol elrejtetted a fényed
Merre? Ó merre?
Kereséseddel múlnak napjaim el
Fájó töviskoszorús napjaim sokasága
Tűnik előjön
S mind-mind cseppenként ontja a vérem
Téged keres a föld valamennyi útja
Csak a magány helyett jő újra magány
Roppant nagyra megnő a szívem
Semmi nem tér vissza sohasem
Minden megváltozik itt
Semmi nem tér vissza sohasem semmi nem tér vissza
sohasem
Más tartomány harangszavaként tér vissza az illat
Más tekintetek jönnek más hangütemek
Más víz jő a folyóban
Váratlanul más lombok jelennek meg az erdőn
Minden megváltozik itt
Semmi nem tér vissza sohasem
Elfutottak az utak
Elfutottak a percek az órák
Örök időkre a messzeségbe tűnt a folyó
Mint bámulatos üstökösök
Földi medréből kiárad a szívem
És a régi helyett új roppant világegyetem lesz
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése