Úgy se nyílnak többé rózsák az én éltem mezején,
Megelégszem a tövissel, az legalább az enyém.
Mit bánom én, ha megtépnek hogy ha szúrnak s vérzem,
A tövisen szerzett álmok, bús gyönyörét érzem.
Megelégszem a tövissel, az legalább az enyém.
Mit bánom én, ha megtépnek hogy ha szúrnak s vérzem,
A tövisen szerzett álmok, bús gyönyörét érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése