Farkas Imre: A vén czigány

Szellős kis viskóban fekszik a vén czigány,
Keskeny szalma-ágyon:
Fájdalommal telve, ugy zihál a melle -
Kerülgeti szemét jótékony álom.

Keskeny szalma-ágyon haldoklik a czigány,
Hiányos a rongya -
Zokogva siratja, ugy búsul miatta,
Szive vérén nevelt két kicsi porontya.

Megmozdul az ajka, nehéz szó kél rajta,
Alig-alig rezdűl,
Régi szép világról, tünde csillogásról,
Ragyogó teremről, tündérfényes estrűl.

Barna czigány fiu - piros dolmány rajta -
Szomoru a nóta...
Czifra uraságok, fényes asszonyságok
Hallgatták...Nagy idő telt el már azóta.

Hogy volt az a nóta...? oly szép volt a szója,
Köny gyült a szemekbe...
Tilos nóta volt az, csak nagynéha szólt az:
Kossuth azt izente, nincs már regementje...

Haldoklik a czigány. Hegedűjét kéri,
Alig mozdul ajka...
Akaszt le a szegrűl...a kopott hur rezdűl,
Régi-régi nóta zendűl ime rajta.

Ugy mozog az ujja, olyan szépen húzza,
Szeme fölvilágol,
Sirva sir a dallam, épp ugy szól mint hajdan
Ragyogó időkről, szép, szabad világról.

Megrikatja a hurt...megélénkűl a mult -
Száll a sok levente
Lobogó zászlóval, ajkukon a szóval,
Ajkukon a dallal: Kossuth azt izente!

Leborul az este nótázásba kezdve
Elpihen a tábor.
Most pedig riadó...lobog a lobogó -
Viadal...diadal, győzelmi mámor.

Huzta a seregnek...a dobok peregtek,
Lebegett a mente...
Kasza volt a kardjuk és a csatadaljuk
Ott zengett a hurján: Kossuth azt izente.

S ott volt a vészbe, tűzbe, huzta lelkesűlve,
Huzta diadallal...
Huzta egy seregnek...be sokan elestek
Ajkukon a szóval, ajkukon a dallal.

...Keskeny szalma-ágyon meghalt egy vén
czigány.
Hiányos rongya.
Zokogva siratja, ugy busul miatta
Szive vérén nevelt két kicsi porontya.